A ház emeletének egyik szobája, ahová beléphetek, a stúdió. Pontosabban: a szentély. Ásványok, kristályok , féldrágakövek arzenálja fogad. Csiszolt és rusztikus kövek. Körbetekintve is lenyűgöző és gyönyörködtető a már elkészült és még épp csak megtervezett ékszerek sokasága.
Aki ide belép, azt elvarázsolja, s hajlamos elveszni a részletekben (most ezt nyugodtan bevallhatjuk). A nyakláncok, karkötők, fülönfüggők a kristályok számos variációját kínáló izgalmas, mégis megnyugtató légkör. A szabad hely kevés, de ez nem is fontos. A látogató előbb tétován megáll, majd lassan odalépked a kisebb-nagyobb ékszer-állványokhoz, ahonnan óvatosan leakasztja, kézbe veszi a kiszemelt ékszert – ez itt megengedett! - és lám, egy bizonyos karkötő - micsoda véletlen! - , máris landol a kezén, majd az a bizonyos nyaklánc a nyakán és gyorsan a hozzávaló fülbevaló is megleli végső helyét. Itt olykor még tükör se kell, mert azonnal megérezzük, mi a nekünk való darab. És mámorosan próbálgathatunk, átadva magunkat az ásványok, kövek érzékelhető hatásának. Mert érezzük őket. Ne is tagadjuk, így van ez, ha hiszünk is abban, hogy az a bizonyos kő, vagy több ásvány kombinációja rásegítő hatással bír: növeli önbizalmunkat, javítja lelkiállapotunkat, egyszóval erősít. Erről a témáról is hosszasan tudnánk itt beszélgetni…
Pálmai Ildikó viszont olyasmivel rendelkezik, amivel nagyon kevesen. Intuíció, finom érzékelés tükröződik az általa tervezett és kiváló stílusérzékkel kivitelezett ékszereken. Itt semmi nem szokványos.
Az ő ékszerei – jelek. Bennük izgalmasan elhelyez mindig valamit. Egy másik anyag, kristály, kő vagy éppen gyöngy a többi között. Mikor felvesszük, tudjuk: egyéni, titkos jel. És már nekünk szól!
VM: - Érzed-e, hogy az ékszereid mindig az igazi személynél érnek célba?
PI: - Igen, mindig, csak épp az időrendiség változó. Történik, hogy egy darab elkészül, de egy-két év múlva látja meg valaki, és máris tudja, hogy ez az, ami épp rá várt.
VM: - Ékszereidet tizenöt éve tervezed, sokunk örömére. Mindeközben családanya és üzletasszony is vagy, meglehetősen szerteágazó feladatkört látsz el. A család átérzi az ásványok iránti vonzalmadat?
PI: – Természetesen sokat foglalkozom a gyerekkel, miközben ellátom a háziasszonyi teendőket is. Többnyire az este a tervezés ideje. Illetve, amikor az ihlet jön… A családom olykor megkér, hogy a fürdőszobába vezető ösvényt hagyjam szabadon – mondja mosolyogva – ugyanis a leterített anyagra teszem a készülő variációkat. (Bár a helyiség megközelíthető a másik irányból is, szerencsére.) Nem győzöm mindannyiszor kifejezni hálámat és köszönetemet ezért a megértésért, mert a fiam és a férjem is jól tudja: ha jön az ihlet, nem szabad hozzám szólni – mert akkor a gondolataimba mélyedve szeretek elvonulni és alkotni… a fantáziámnak adom át magam. Szükségem van erre, mert meglehetősen tág határok között szárnyalva készítem az ékszereket.
VM: - Különös ihletésű, olykor meghökkentően merész alkotásokat látunk itt, ezek mindig kiemelik a viselőjük egyéniségét.
PI: - Különösen jó érzés, hogy az ékszereim nagyon széles palettát képeznek: az egészen apró szemű, szinte láthatatlan, finom daraboktól a brutál-monumentális ékszerekig. Az ihlet nagyon különös. Amikor úgy érzem, hogy az ürességben nem jön semmi, kicsit kivárok. Akkor mindig jön egy inspirácó. Például egy barátnőm elém tesz valamit: tekintsem alapanyagnak. És lám, a fantáziám máris nekilendül és kreálok belőle valami egészen új és meglepő ékítményt.
VM: - Az alapanyagokat általában hogyan választod ki?
PI: - Valójában az ásványt a maga természetességében szeretem: akár robusztus, akár valami különleges forma. Mindig azt vadászom le, ami másutt nincs: egy-egy darab, ami éppen minden mástól különbözik, belopja magát a szívembe, így lesz abból az érték, amit kihozok belőle.
VM: - Időtlennek érzem az ékszereidet, holott az ékszer-trendek jelenléte, azok figyelése mégsem zárható ki.
PI: - Természetesen, ez így van. Ki is kérik a véleményemet a szakmai fórumokon. Idén a Pantone tavaszi színtrend a derűt, optimizmust, felszabadultságot igyekszik sugallni. Hatásosan változtatnak meg köveket például lakkozással. Vagy egy adott színű ásványba belenyomnak valami extra színt. Aztán a csiszolástechnikák: lapocskák vagy többszögű formák… ez is meglehetősen fantáziadús, mindig van miből válogatni.
VM: - Az ásványok között vélhetően vannak kedvenceid.
PI: - Nagy kedvencem a labradorit, a holdkő – ennek több változata is -, valamint az opál. Ezeket szinte mindig hordom magamon.
-----
Elköszönök, hiszen nem szabad visszaélni az alkotó idejével. A kiállított alkotásokra még egy búcsúpillantást vetek. Ám nem szabad telhetetlennek lenni: a vágyott smaragd lánc már a nyakamban van - mégis mindenképp visszatérek, ígérem.
Vujicsics Marietta
