Myles Faith professzor és munkatársainak értekezése újabb bizonyítékot nyújt arra, hogy a genetikának jelentős szerepe van a kicsik étkezési szokásaiban, beleérve az újdonságkerülést is. „Az étel-neofóbia, azaz az új fogásokkal szembeni ellenérzés hasonlít a gyerekkori válogatósságra” – mondta Faith professzor az Obesity című szakfolyóiratban megjelent tanulmány kapcsán. „Egyes csemeték öröklötten fogékonyabbak erre a magatartásra, de ez nem azt jelenti, hogy képtelenek volnának idővel változtatni rajta” – tette hozzá.

A vizsgálatban 66 ikerpár vett részt, mindannyian 4 és 7 év közöttiek. Kiderült, hogy az új ételek kerülése az esetek 72 százalékában a gének számlájára írható, míg a többieknél a környezetére. Egy korábbi felmérés szerint hasonló arányban indokolták a biológiai jellemzők az étel-neofóbiát 8-11 éves korban (78 százalék), illetve felnőtteknél is (69 százalék). Feltételezhető tehát, hogy a tulajdonság egy életen át elkísér. Faith professzor és csapata a neofóbia és a testzsír arányának kapcsolatát is megvizsgálta, szülőknél és gyerekeknél egyaránt. Kiderült, hogy nagyobb súlyú szülők esetén az utód csak akkor volt nehezebb, ha kerülte az új ételeket. „Ez váratlan eredmény, de tagadhatatlanul további kérdéseket vet föl a neofóbia és a temperamentum későbbi hatására vonatkozóan” – nyilatkozta a szakértő.

A környezeti oldalt tekintve a szülőknek érdemes volna minden gyermek egyéni sajátosságait figyelembe véve növelni az új ételekkel szembeni elfogadókészséget. Hasznos például, ha a jó példával elöl járva maguk is szívesen kóstolnak meg új fogásokat, vagy látható élvezettel fogyasztanak valamit, amit korábban nem. Akár választási lehetőségeket is fölajánlhatnak az új táplálékokra vonatkozóan.

„Minden gyermek másként reagál az egyes megközelítésekre, és további kutatásra van szükség a témában. De azt már biztosan tudjuk, hogy az egyéniség genetikai utánozhatatlanságot is jelent” – összegezte Faith professzor.