Ma Magyarországon a legtöbb családban automatikusan kerül egy üveg bor az ünnepi asztalra, esetleg a keményebb fizikai munkákhoz egy-egy üveg pálinka. Nincs is ezzel semmi gond, amíg valóban annyi a feladata a bornak, vagy bármilyen italnak, ami miatt elsődlegesen isszuk: hogy megadja az ünnepi hangulatot, hogy jókedvre derítsen, hogy energiát adjon, vagy hogy gyógyítson. Ez még nem függőség.

Milyen csapdái vannak az alkoholfogyasztásnak?

Amennyiben túlságosan rendszeresen fogyasztjuk a kedvenc italunkat, annak viszont már komoly hatása lehet az életünkre. Nem is feltétlen magával az ivással van a baj, hiszen ki ne szeretne a barátaival együtt egy estét kellemes beszélgetéssel, hangulatfokozó iszogatással tölteni? A baj ott kezdődik, amikor már magáért az alkoholért sóvárgunk. Amikor majd megveszünk a következő üveg sörért, és alig várjuk, hogy hazaérhessünk, és elővehessük a hűtőből.

Mindezt kiválóan meg tudjuk magyarázni magunknak, természetesen: kell a levezető a nap végére; egészséges, nem árt nekem, hiszen bírom; az apám is ivott, mégsem volt semmi baja; és egyébként is, csak az az alkoholista, aki nálam többet iszik.

Az ilyen önigazoló gondolatok általában nem is kerülnek felszínre. Az intő jeleket azonban érdemes észre venni. Mert való igaz, hogy az első pohár vagy korsó vagy stampedli szinte azonnal jókedvre derít. A második még belefér, utána meg már a józan eszünk veszi a kalapját, és csalódottan elvonul, majd másnap tér vissza, hasogató fejfájás vagy a másnaposság egyéb tünetei kíséretében.

Mindez hormonálisan nagyon szépen levezethető, hiszen az alkohol hamar felszívódik, és az idegrendszerünkben és a hormonháztartásunkban már a második pohártól átveszi az irányítást. És ha szokást csinálunk a sokadik pohárból-korsóból, akkor egy lefelé tartó úton indulunk el, amelyből nagyon nehéz lesz visszajutni.

Hogyan tudunk okosan inni?

Természetesen nem lehetetlen okosan inni, úgy, hogy az iszogatás kellemes legyen, hogy ne kelljen teljes absztinenciát fogadnunk egész estére, mégse kerüljünk az asztal alá se aznap, se egy év múlva.

Rövid távon nagyon sokat számít, hogy mielőtt elkezdünk inni, együnk, lehetőleg valami olajokban, zsírokban gazdag ételt – nem véletlen a fesztiválokon a zsíros deszka mint sörkorcsolya. Fontos ezen kívül, hogy minden pohár ital után igyunk egy pohár vizet is, hiszen az alkohol dehidratáló hatását így mérsékelni tudjunk.

Amit pedig mindenképpen kerüljünk el: a tömények fogyasztását. A közhiedelemmel ellentétben nem is arról van szó, hogy az italfajták keverése önmagában káros lenne. Azonban ha már nem vagyunk szomjasak, és a józan ítélőképességünk már ránk legyintett és távozott, a röviditalokat ugyanolyan lendülettel hajtjuk fel, mint a sört vagy a vizet – a hatása viszont annál erősebb, és nagyon hamar kiütve találhatjuk magunkat. Ez pedig senkinek sem hiányzik.

Ami a másnaposságot illeti: a régi jó népi gyógymód, a “kutyaharapást szőrivel” valójában ideiglenes, sőt, hosszú távon káros megoldási kísérlet. Azon az elven alapszik, hogy amikor másnaposak vagyunk, akkor azért érezzük rosszul magunkat többek között, mert az alkohol még nem ürült ki teljesen a vérünkből – ez pedig nem kellemes folyamat. Ha rá-iszunk, akkor tulajdonképpen a szervezetünk ideiglenesen jól érzi magát, hiszen megkapta azt az alkohol adagot, amelyre sóvárog, viszont annak az árán leszünk jobban, hogy a részegségünk tulajdonképpen megmarad. Ez pedig nem annak az útja, hogy kijjebb keveredjünk az alkohollal való zavaros viszonyunkból.

A valóságot elfedő virtualitás

Amikor az alkohol utáni sóvárgás uralja az életünket, akkor ez a fajta függőség tulajdonképpen azért működik, mert kibillent a jelenből, a középpontunkból, a nem ideális valóságból, és egy virtuális, vágyott, de nem valódi tudatállapotba visz. Amiből aztán másnap újból fel kell épülni, de az viszont túl nehéz út lenne…

Az alkoholizmus eleinte nem maga a probléma, hanem tünet: valami másfajta, belső ürességnek a pótléka: valami régi, feldolgozatlan traumáé. Ilyenkor könnyebbnek tűnik a hosszú távon önpusztító viselkedés, mint a fájdalmas szembenézés azzal, hogy annak idején nem kaptuk meg azt a szeretetet és elfogadást, amelyre szükségünk lett volna.

Ha azonban nem kezeljük, ez a félresikerült elfojtási-megoldási kísérlet problémává válik, és immár eggyel több nehézséget kell kezelnünk hosszú és kemény munkával, ha valóban azt az életet szeretnénk élni, amelyre vágyunk: szerető család, barátok, megbecsült munka, méltó életkörülmények és biztonságos otthon.

Mit tegyünk, ha kibillentünk az egyensúlyból?

Nem könnyű belátni, hiszen az egész identitásunkat és az önmagunkról alkotott, ideális felé közelítő képet kell átértékelni akkor, amikor szembenézünk azzal, hogy alkoholhasználati zavaraink vannak. Nehéz út ez, de mindenkinek megadatik az erő, hogy ha elhatározza magát, hogy változtatni akar az életének lefelé vivő spirálján.

A legelső lépés ennek a belátása, és az elhatározás, hogy teszünk valamit: sokak számára ez a legnehezebb. De van, ami szinte még ennél is fontosabb: hogy segítséget és támogatást kérjünk. Abban az individualista kultúrában élünk, amely azt mondja: minden egyedül kell csinálni, és ha nem megy, akkor nem érsz semmit. Pedig társas lényünk van, és ha nekünk van problémánk az alkohollal, akkor ez a családunkra is kihat. Kérjük a családunk támogatását, és keressünk professzionális segítséget!

Számos megoldás létezik, és kinek-kinek más út az, ami járható. Az AA csoportok ma már számos városban elérhetők Magyarországon. Az orvosi ügyeletek vagy a helyi kórház, rendelőintézet felkeresése is jó megoldás lehet. Van, akinek a tájékozódás előzi meg az első lépést: remek ötlet! Angolul tudóknak online leszokást és felépülést segítő programok is elérhetők.

Magán-addiktológushoz is fordulhatunk: ő személyre szabottan segít kordában tartani az ivászatunkat, és helyre tenni az alkoholhoz fűződő ambivalens viszont.

Bármelyik megoldást is választjuk, tartsunk ki mellette. Talán el sem tudjuk képzelni, mennyire megéri.

VAVO

(X)