A radon kisebb-nagyobb mértékben állandóan jelen van a környezetünkben, a talajban és az építőanyagokban, s minthogy nemesgáz, könnyen a légtérbe kerül. Otthonunkban vagy éppen munkahelyünkön biztosan találkozunk vele, a kérdés, hogy milyen mennyiségben. A családi házak alatt is szinte mindig megtalálható, a repedéseken, a csövek mentén, a vízből és a falból egyaránt bejuthat a házba.
A talajszemcsék közti levegőben a megengedett koncentráció több mint százszorosa lehet jelen. A légáramlattal még csukott ablakon át is bekerülhet a lakásba ennek a levegőnek a töredéke, mely már elegendő ahhoz, hogy megemelje a radon-szintet a lakásban.
A radon bomlása során szilárd radioaktív elemek, ún. leánymagok keletkeznek. Ezeket belélegezve letapadnak a nyálkahártyára, károsítják a szöveteket, és fokozzák a tüdőrák kialakulásának kockázatát. Mivel még akkor sem okoz azonnal tüneteket, ha túl nagy mennyiségben lélegezzük be, az egyetlen mód, hogy megtudjuk, milyen mértékben van jelen otthonunkban, az, ha megvizsgáltatjuk a radon-szintet. Ha az eredmények szerint túl sok, feltétlenül lépéseket kell tennünk a csökkentése érdekében.
Az Egyesült Államokban minden tizenötödik otthonban túlságosan magas a radon mennyisége. Sajnálatos módon, Magyarországon is magasabb az átlagos radon-koncentráció, mint számos európai országban.
Kérjük szakember segítségét, aki megállapítja otthonunk radon-szintjét, és segíteni tud abban, hogy csökkentsük a mennyiségét. A radonmentesítésre több módszer létezik, s nagyon fontos a légkondicionálás helyes megtervezése is.
A legegyszerűbb, amit mi megtehetünk, az a gyakori szellőztetés. Kevesen tudják, hogy a panelházak külső szigetelése, a tökéletesen záródó ablakok elterjedése szintén hozzájárul a beltéri radonkoncentráció növekedéséhez.
Bár az Egészségügyi Világszervezet már a 80-as években figyelmeztetett a radon rákkockázatára, a mai napig nem kap kellő figyelmet ez a komoly egészséget veszélyeztető probléma. Pedig legalább minden 10. tüdőrákos megbetegedés hátterében ez a rákkeltő gáz áll. A tüdőrák alattomos megbetegedés, hosszú éveken át nem okoz semmilyen tünetet. Ezért az időben történő felismerés érdekében menjünk el évenként tüdőszűrésre.
