A PLoS One júliusi számában megjelent tanulmányban a cincinnati gyermekkórház kutatói Laurie Nommsen-Rivers vezetésével bemutatják, hogyan válnak a tejtermelő mirigyek rendkívül érzékennyé az inzulinra a szoptatás időszakában, és azt, hogyan kapcsolódnak be bizonyos gének a mirigyekben a szoptatás alatt.

„Ez az új kutatás az inzulinreceptor és annak jelzéseinek drámai mértékű bekapcsolódását mutatta ki abban az időszakban, amikor az emlő valóságos biológiai gyárrá alakul át, amely rengeteg fehérjét, zsírokat és szénhidrátot termel az újszülött csecsemő táplálására” – számolt be Nommsen-Rivers a kórház sajtótájékoztatóján.

A kutatók korábbi kutatásukban kimutatták, hogy a rossz glükóz-metabolizmussal összefüggő tulajdonságokkal rendelkező, például túlsúlyos, idős vagy nagyméretű csecsemőt szült kismamáknak hosszabb időbe telik a tejtermelés beindulása. Ez arra utalt, hogy az inzulin szerepet játszik a tejtermelésben.

„Tekintetbe véve, hogy az Egyesült Államokban a 20 és 44 év közötti nők 20 százaléka prediabéteszes állapotú, elképzelhető, hogy az inzulin rendellenes szabályozása következtében a kismamák közel 20 százaléka ki van téve a kis mennyiségű tejtermelés kockázatának” – magyarázta Nommsen-Rivers.

A kutatócsoport most azt vizsgálja, hogy a 2-es típusú cukorbetegekben a vércukorszint szabályozására használt egyik gyógyszerrel fokozható-e az inzulin működése az emlő mirigyeiben, és ezáltal növelni lehet-e az anyatej termelését.