„Eredményeink azt mutatják, hogy a gyerekek beszédérzékelése rendkívül rugalmas. Ez azt jelenti, hogy a szavak fölismerése sokkal korábban megtörténik, mint eddig feltételeztük” – mondta Athena Vouloumanos professzor. A tudósok eddig csak abban voltak biztosak, hogy a felnőttek roppant változatos beszédformák megkülönböztetésére képesek érzékszerveik „finomhangoltsága” révén, ám a csemeték esetében feltételezésekre szorítkoztak.

A kísérletben 9 hónapos csecsemők vettek részt, akik embertől és papagájtól származó beszéd-, illetve nem-beszédhangokra reagáltak. Az elhangzott szavak a „truck” (kamion), a „treat” (csemege), a „dinner” (vacsora) és a „two” (kettő) voltak, egyéb hanghatásként pedig fütyülés, torokköszörülés és madárcsicsergés szerepelt egy Alex nevű afrikai szürkepapagáj közreműködésével.

Mivel a babák nem szolgálhattak szóbeli reakcióval, a szakértők tekintetük irányát és a pillantás hosszát mérték. A huzamosabb fókuszálást a felismerés jeleként értékelték. A hangokat olyan vizuális ingerekkel társították, mint például egy sakktáblaszerű kép, felnőtt női arcok vagy egy pohár. Az eredmények szerint a gyerekek a látottaktól függetlenül sokkal tovább figyeltek az emberi beszédre, mint az emberektől származó egyéb hangokra.

Amikor a papagájbeszéd emberi arcokhoz vagy eszközökhöz társult, a csecsemők tovább figyeltek rá, mint a madár egyéb hangjaira. Ez azonban más vizuális kísérők esetén nem történt meg, így a fejlődéspszichológiai tanulmány szerzői szerint a kisgyermekek képesek megkülönböztetni az állati beszédet más effektusoktól, de csak bizonyos körülmények között.