Noha a két módszer hívei közül sokan úgy vélik, egyedül az ő módszerük az üdvözítő, szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy a gyerek fejlődése és lelkivilága szempontjából egyaránt mindegy, ki melyiket alkalmazza. Amint azt a Clinical Pediatrics című lapban megjelent tanulmányt készítő dr. Joseph Barone, a New Brunswick-i UMDNJ-Robert Wood Johnson Orvosi Iskola sebésze kifejtette, egyik módszer sem jobb a másiknál, a lényeg, hogy valamikor a gyermek 27 és 32 hónapos kora között kezdjünk neki a pelenkáról való leszoktatásnak.

Dr. Barone és a tanulmány társszerzője, Marc Colaco orvos hallgató a vizsgálatok során 4 és 12 év közötti gyerekeket követtek nyomon. A megfigyelt gyerekek közül 147-nek semmiféle vizelési gondja nem volt a leszoktatást követően, míg 58-ra jellemző volt az időnkénti bepisilés, illetve a gyakori vizelési inger, ám az esetleges gondok és az alkalmazott szobatisztaságra nevelő módszerek között semmiféle összefüggés nem volt kimutatható.

Amint arról dr. Kristin Kozakowski, a floridai Miami Gyerekkórház gyermekurológusa beszámolt, bármelyik módszer hatékony lehet, ha a szülők nem teremtenek feszült légkört, és a negatív megjegyzések helyett inkább a pozitív megerősítést alkalmazzák. El kell fogadni, hogy kezdetben minden gyereknél előfordulhatnak balesetek, és sokan a legutolsó pillanatig visszatartják a WC-re ülést, aminek különféle okai lehetnek. Nem érdemes emiatt aggódni, szakemberhez csupán akkor szükséges fordulni, ha a gyermek 4-5 éves korára még nem szobatiszta nappalra, illetve ha a szülő valamilyen fizikai okot sejt a háttérben.