A legújabb kutatások szerint az első 1000 nap, vagyis a méhben töltött kilenc hónap és a méhen kívül töltött első két év a meghatározó a gyerekek későbbi egészségének szempontjából.

Ez az időszak maradandóan befolyásolhatja a gyerekek szívrohamra és cukorbetegségre való hajlamát, felnőttkori súlyukat és várható élettartamukat. Ezt az elméletet évtizedekkel ezelőtt a Southampton Egyetem professzora, David Barker és kollegái dolgozták ki. Hittek benne, hogy a gyerekek fejlődésük során bizonyos szinteket járnak be, és ha a körülmények nem megfelelőek problémák léphetnek fel.

Rengeteg múlik például a méhben töltött időszakon. Az anya rossz étkezési szokásai hatással vannak a magzat súlyára és a méhlepény működésére, a dohányzás, a stressz, a drogok és az alkohol pedig szintén súlyos károkat okozhatnak.

Baker professzor szerint a legtöbb probléma a méhbeli növekedési gondokra vezethető vissza. Kutatásai szerint minél kisebb egy csecsemő születési súlya, annál nagyobb a valószínűsége a későbbi szívproblémák kialakulásának. A két és fél kilogramm súly alatt született gyerekeknek például kétszer annyi az esélyük a végzetes szívroham későbbi kialakulására, mint azoknak, akik 4,28 kilogrammal jöttek a világra.

Ha kevés a tápanyag a méhben, az automatikusan a magzat agyába kerül, a szívet pedig gyengén hagyja. A cukorbetegség első jelei is megjelennek már a születés előtt, hiszen az inzulint termelő hasnyálmirigy sejtjei is a méhben fejlődnek.

Barker professzor szerint ezeken a tényezőkön a születés után már nem lehet változtatni és a gyerekeknek együtt kell élniük velük.

 előssége, hogy olyan közeget teremtsenek a születendő gyermeknek saját testükben, amiben megfelelően és egészségesen tud fejlődni. Nem a terhesség alatt elfogyasztott étel a legfontosabb, hanem az általános életvitel és az egészség" - nyilatkozta Barker professzor.