A Bath Egyetem kutatói egy csoport túlsúlyost férfit kísértek figyelemmel Angliában, akik egy órán keresztül sétáltak maximum 60 százalékos oxigén-felhasználás mellett éhgyomorra, majd egy másik alkalommal ugyanígy egy órán keresztül úgy, hogy előtte két órával magas kalóriatartalmú, szénhidrátban gazdag reggelit kaptak. A résztvevőktől minden esetben vért vettek a testmozgás előtt és után, emellett a zsírszövetükből is mintát vettek mindkét alkalommal.

A két csoportnál a zsírszövet génkifejeződésében jelentős különbséget tapasztaltak a szakemberek, a PDK4 és a HSL gének kifejeződése például megnőtt azoknál, akik mozgás előtt éheztek, és lecsökkent azoknál, akik ettek. A PDK4 megemelkedése azt jelzi, hogy a mozgás során az anyagcsere működtetésére az elraktározott zsírt használta fel a szervezet a szénhidrát helyett, míg a HSL általában akkor emelkedik meg, ha a zsírszövet az elraktározott energiát a megnövekedett aktivitás támogatására fordítja.

Mindezekből az következik, hogy a testmozgást megelőző éhezés kedvezőbb változásokat idéz elő a zsírszövetben, és ez hosszútávon mindenképpen előnyösebb az egészségünk megőrzése tekintetében.