Napjainkban, ha körbenézünk a hajápolási termékek palettáján, akkor a bőség akár még zavarba is hozhat minket. Speciális készítmények garmada várja az ápolásra vágyókat. Mindenki, de tényleg mindenki egyéni igényeire szabhatja a választását. De vajon miből lett a cserebogár, avagy milyen úton jutottunk el idáig, ahol most tartunk?
Kezdetben nem a tisztaság, hanem a szín volt a lényeg!
Kevesen tudják, hogy a sampon története, történelme több évezredre tekint vissza. Annak idején, az ókorban az emberek elsősorban nem a tisztaságra ügyeltek, már ami a hajkoronájukat illeti, hanem a színekre. A germánok által feltalált puha, illetve kemény szappanok ekkoriban kézről kézre jártak, de nem tisztálkodásra, vagy a textíliák folttalanítására használták, hanem a hajszálak sárgítására. Nagyobbat ugorva a históriás kötetekben a barokkban divatba jöttek a parókák, vendéghajak, illetve az úgynevezett hajporok, amiket általában lisztből készítettek, és még véletlenül sem a haj tisztává varázslása volt a cél az alkalmazásukkal, hanem sokkal inkább a viszketés mérséklése.
Egészen a 18. századig kellett várni arra, hogy az első modern sampon egyáltalán szóba kerüljön egy IV. György és IV. Vilmos által is látogatott fürdőben. Szappannal valójában már korábban is próbálkoztak, a sárgításon túl természetesen, viszont nem tartották előnyösnek a használatát, nem véletlenül. A szappan vékony rétegben kiült a hajra, ami kellemetlen tapintáshoz, kifejezetten előnytelen látványhoz vezetett, és a fejbőrt sem érintette jól, különösen hosszú távon. Az angol borbélyok megelégelték ezt, és továbbléptek olyan módon, hogy a szappanokhoz gyógynövényeket adagoltak, ezáltal a hatékonyságuk jelentős mértékben nőtt, míg a kényelmetlen mellékhatások ereje csökkent.
A 20. században már mindenki számára elérhetővé vált ez a hajápolási termék, a boltok polcairól bárki leemelhette a neki tetsző típust. Az 1920-as években az American Magazine lapjain már reklám is hirdette fiatal, hajukat mosó lányok közbenjárásával a sampon fontosságát. Eleinte a szappan és a sampon nagyban hasonlított egymásra, mindkettő felületaktív anyagot tartalmazott, ami tulajdonképpen egyfajta mosószernek is tekinthető. A maihoz hasonló modern variáció nagyjából az 1930-as években jelent meg.
Mi a helyzet napjainkban?
Ahogy arra a bevezetőben is utaltunk, manapság a bőség zavara az, ami a leginkább jellemző. A választék hatalmas. A gyártók mindenféle hajtípusra fejlesztenek hajápolási termékeket, amik igazán jól teljesítenek anélkül, hogy mellékhatásokat generálnának. Míg régen, a kezdeti próbálkozások szappanjai dúskáltak az allergénekben, addig manapság lényeges kitétel az irritációt kiváltó komponensek teljes kerülése, mivel határozottan sokan érzékeny fejbőrűek.
Kis érdekesség, hogy a múlt hozadékából annyi mindenképpen megmaradt, hogy a gyógynövények napjainkban is lényeges összetevők, amik nem egy készítmény alapjaiul szolgálnak. Ami még nagyot változott az idők során, az az illatosság, lévén kezdetben a szappanok nem, hogy nem illatoztak, hanem kifejezetten büdösnek számítottak, míg ma már releváns elvárás mind az illatos, mind a teljesen illatmentes variáltság.
