Az ánizst mi magunk is termeszthetjük kertünkben, hiszen ma már a legtöbb vetőmag boltban és kertészeti áruházban megvásárolható a magja.

Egyéves, 30-50 cm magas növény. Szára nem ágazik el, felálló. Virága fehér színű. A Földközi tenger vidékéről származik, már a fáraók idejében használták. Napos helyet, tápanyagban dús talajt igényel.

Vetés: márciusban vessük 20-25 cm-es sortávolságra, 1,5 -2 cm mélyen. Melegigényes, tehát ne vessük túl korán. Vontatottan kel, ezért a friss vetést tartsuk gyommentesen!
Vetőmagszükséglet: 10g/10 m².
Felhasználás: Termése augusztus-szeptemberben érik, amikor a szár és a termések sárgulni kezdenek
Magját az édesiparban sütemények, likőrök (a görög raki, bolgár masztika) ízesítésére használják. Szélhajtó, nyálkaoldó (köptető készíthető belőle), emésztést serkentő hatású.

 A magokat akkor érdemes leszedni, ha a szára elkezd sárgulni és a termés elszíneződik, először többnyire a főernyő kezd el érni, majd ezt követik a mellék és oldal ernyők.

 Az ánizs termése többek között tartalmazz:

1,5-3% illóolajat, 10-20 % zsíros olajat, 20% fehérjét, illetve cukrot. Az ánizs illóolaját a termés összezúzása után vízgőzzel nyerik ki, amely így színtelen vagy halványzöld színűvé válik.  Az olaj összetevője 80-90%-ban jelenlevő anetol nevű fenol.

Az ánizs magját a gyógyászatban köptetőként, felső légúti megbetegedéseknél, illetve puffadás, gyomorbántalom, és felfúvódás ellen is használják.

Hazánkban és a világ számos országában gyakran találkozunk a csillagánizzsal, amely illóolaj tartalmában, ízében és aromájában nagyon hasonló az ánizsával.

A csillagánizs termése Anisi stellati fructus néven kerül forgalomba.