Az évszázadok óta folyó vita eredményeként, ma azt mondhatjuk, hogy a környezet és az öröklés is egyaránt meghatározó a gyermek fejlődésében, sőt ezek folyamatosan hatnak egymásra is.

A fogamzás pillanatában igen sok személyes jellemzőnket már a megtermékenyített petesejt genetikus szerkezete meghatározza. A genetika felelős a bőr és hajszínünkért, nemünkért, szemszínünkért, testünk méreteiért, valamint bizonyos fokig jellemző érzelmi reakcióinkért, temperamentumunkért és az értelmi képességeinkért. A gyermek fejlődése pedig meghatározott sorrendben történik. Szinte minden gyermek ugyanazokon a szakaszokon megy át és ugyanabban a sorrendben. Így tehát a magzati fejlődés idején, ha anyai gondatlanság: kábítószer- vagy alkoholfogyasztás, dohányzás áll fönn, akkor ezek a környezeti tényezők károsan befolyásolhatják a magzat egészséges fejlődését.

A születés utáni mozgásfejlődés, ugyancsak a környezet és a genetikus tényezők együttes hatása alatt áll. A mozgásfejlődés során ugyanazon sorrendben jelennek meg a különféle mozgások: fordulás, kúszás-mászás, ülés stb., és valamennyi szakaszon szinte minden gyermek áthalad. Ugyanakkor abban eltérés lehet, hogy milyen gyorsan jutnak el, majd pedig túl egy-egy ilyen szakaszon. A sebesség szempontjából valamelyest szerepet játszik, hogy ha különleges ingerlési feltételek vannak jelen, illetve a rendszeres gyakorlás. Bár a gyermekpszichológusok úgy tartják, hogy nem kell a gyermekre ráerőltetni, hogy például járjon, ha a baba még csak az állás szakaszában tart.

A gyermek fejlődését illetően a pszichológusok úgy nevezték el és különítették el a különböző szakaszokat, hogy figyelembe vették, hogy az adott időszakban milyen „téma” köré szerveződik az adott viselkedésminta, illetve hogy ez a viselkedésmód minőségileg eltérő a korábbi és a későbbi viselkedésektől. Ezeknek a szakaszoknak a sorrendje mindig változatlan marad, így addig nem juthat túl rajta a gyermek, amíg nem teljesítette azt, de a környezet lassíthatja vagy akár gyorsíthatja is a fejlődést.

Beszélhetünk továbbá a fejlődés során úgynevezett kritikus periódusokról. Így például a magzati fejlődés során a hatodik – hetedik hét az, amely kritikus a magzat nemi szerveinek kifejlődése szempontjából. Az, hogy a primitív nemi szervből, férfi vagy női nemi szerv alakul-e az a férfi nemi hormonok jelenlétén múlik. Ha ez a férfi nemi hormon hiányzik, akkor minden esetben női nemi szerv fejlődik ki, akkor is, ha a későbbiekben akár férfi nemi hormont fecskendeznek be, hiszen a változás addigra már végbement, így a folyamat nem lesz megfordítható.

A születés után a látás fejlődésében is van egy kritikus pont. Ha a csecsemő szürke hályoggal születik, és megoperálják hét hónapos kora előtt, akkor a látása normális lesz. Ha azonban a műtétet 7 hónapos kora után végzik el, akkor a látása maradandóan károsodik.

Mindemellett a gyerekek fejlődését tekintve lelki szempontból, beszélhetünk szenzitív periódusokról. A kötődés létrejöttét és mélyülését szolgálja rögtön az a gesztus, hogy az újszülött csecsemőt az anya mellére fektetik. Ez az első pillanat nagyon fontos momentum az anya-gyermek kapcsolatban. Ugyanakkor, ha valamilyen komplikáció miatt ez az első „találkozás” elmarad, az nem jelenti azt, hogy sérül a baba-mama kapcsolat.

Pszichológusok szerint a 6-9 hónapos szakasz különösen szenzitív időszak, ami a szülőkhöz való szoros kötődést illeti. Ilyenkor beszélhetünk a szeparációs félelemről. A jelenség körülbelül 8 hónapos kortól jelentkezik (és körülbelül másfél éves korig fennállhat), ekkortól kezdve ugyanis a gyermek tökéletesen meg tudja különböztetni az édesanyját másoktól, és ha az anya eltávolodik a gyermek látómezejéből, akkor a babában ez szorongást kelt, és ilyenkor sírhat, hiába van más felnőtt vele.

Más periódusok az intellektuális fejlődésben vagy a nyelvelsajátításban jelentősek. Például bizonyított tény, hogy ha 6-7 éves korig egy gyermek nem kerül kapcsolatba a nyelvvel, akkor már később sem tudják azt elsajátítani.

Most azonban lássuk, hogy melyik szakaszra mi jellemző!

Az első három hónapra az jellemző, hogy a baba akár 14-15 órát is alszik. Megjelennek a vegetatív reflexek, így a szopó reflex, a hányási, nyelési és köhögési reflex, valamint a mozgásos reflexek közül a fejfordítások. A látás folyamatos fejlődésben van, így maximum 20-30 cm távolságra látnak igazán jól, és mindössze a fekete és a fehér színt képesek megkülönböztetni. Inkább a kontúrokra, kontrasztokra tudnak oda figyelni, mivel életlen látás jellemzi őket. Tapintásuk azonban nagyon érzékeny, mivel háromszor vékonyabb a bőrük a felnőttekénél.

Hallásuk is viszonylag fejlett, fejüket a zaj irányába fordítják, de ez a reakció lassabb a felnőttek reakcióihoz képest. Mozgásuk az első hónapokban többnyire összerendezetlen, amolyan kalimpálásnak tűnik.

A fejmegemelése már megjelenhet egy hónaposan, bár ezt csak pillanatokra képes még csak megtenni, de 2 hónapos korára már magabiztosan képes minderre. 3 hónaposan pedig már, ha hasra fektetik, akkor képes a mellkasát és a fejét is felemelni, még pedig úgy, hogy a két karjával felnyomja magát. 4 hónaposan már a fejét jobbra és balra is képes mozgatni, valamint, ha hanyatt fekvésből ülésbe felhúzzuk, akkor ebben a szakaszban már megtartja magától a fejét.

Növekedésük az első hat hónapban a leggyorsabb, születési testsúlyukat a 4.-6. hónapra megkétszerezik, valamint a fej hossza csökken, arányaiban igazodik a testhez. A szeretettel és megértéssel gondozó anya, a pszichés fejlődésükben erős motivációt jelent.

Az érzékszervek közül a legfejlettebb a szaglásuk és az ízérzékelésük (ha a nyelvükre cseppentettek a kutatók különféle íz-koncentrációkat, akkor a felnőttekhez hasonló arcot vágtak pl. savanyú íz hatására, valamint megfigyelték, hogy a néhány napos csecsemő felismeri illat alapján az édesanyját.)

Hat hónapos korra tisztul ki a látásuk, ilyenkor már megközelíti a felnőttekét. 5-6 hónapos kora idején indul el az akaratlagos oldalra fordulás, többnyire hason fekvésből. Ekkor az is gyakori, hogy ülő helyzetből állóba tudjuk felhúzni, és ekkor már képes a lábaival a saját súlyát megtartani.

6-7 hónapos korban jelenik meg az önálló ülés, általában a két kézre való támaszkodással. Ebben a korban (inkább a 7 hónaposan) képes először arra, hogy ha hason fekszik, akkor el tudjon más irányba fordulni, de csak 9-10 hónaposan jelenik meg a kúszás-mászás, amikor el is tud indulni azokért a dolgokért, amit meg szeretne szerezni.

Majd ezt követi a kapaszkodással való felállás, majd az önálló állás, és végül az első lépések. Egy éves korukra tehát már képesek önállóan jönni-menni, valamint körülbelül 4-5 szó kimondása és használata jellemző rájuk. Különböző tárgyakat használnak különböző célokra, minden nappal egyre magabiztosabbak és önállóbbak lesznek, és mindent egyedül akarnak csinálni, mint a felnőttek.

Így az általános fejlődési szakaszok bemutatása után, azonban nagyon fontos tudni azt is, hogy gyermek és gyermek között az egyéni fejlődésben nagy különbségek mutatkozhatnak. Nem érdemes tehát barátaink vagy szomszédjaink gyerekével „versenyt” futni. A gyermek magától fogja az egyéni érésének megfelelően produkálni mindezt, így felesleges azon stresszelni, hogy más gyermeke mit kezdett el hamarabb csinálni.

Olajos Eszter