Chris és Alexander van Tulleken 35 évesek, és mivel mindketten igen falánkok, mindig is oda kellett figyelniük arra, mennyit esznek. 11 éve mindketten orvosként végeztek, és azóta mindkettejükre felkúszott némi súlyfelesleg, ám amikor Alexander elköltözött az Egyesült Államokba, néhány év alatt 111 kg fölé hízott, míg Angliában élő testvére 80 kg alatt maradt.
Ekkor döbbent rá igazán Alexander arra, mennyire elengedte magát, hiszen testvérét látva az az érzése támadt, hogy ő Chris kövérebb kiadásban. Sokan az akaraterő hiányával, genetikával vagy hormonális tényezőkkel magyarázzák hízásukat, ám Alexander számár ezek nem lehettek mentségek. Próbálta a stresszre, illetve a fia megszületésére is fogni súlygyarapodását, de érezte, hogy ezek a magyarázatok is sántítanak, ezért inkább úgy döntött, kifogások helyett megpróbál lefogyni.
Noha, mindketten orvosnak tanultak, túl sokat nem tudtak arról, mi a legjobb módja a fogyásnak, ezért abból indultak ki, hogy az hízik el, aki sokat eszik és keveset mozog. De hogy vajon a hízásért a zsír vagy a cukor a felelős, arról a mai napig annyiféle ellentmondásos tanulmány született, hogy ember legyen a talpán, aki ezeken kiigazodik. Az ikreknek ezért érdekes ötlete támadt: egy hónapon át egyikük a zsírt, másikuk a szénhidrátot hagyja el a táplálkozásából, és meglátják, ki milyen eredményre jut. Mivel mindketten azonos génekkel rendelkeznek, bármilyen eredmény is születik a kísérlet során, tudni lehet, hogy az nem a genetika, hanem a fogyókúra következménye.
A diéta során mindketten annyit ehettek, amennyit akartak, a megszorítás mindössze annyi volt, hogy Chris csak olyan ételeket fogyasztott, melyekben kevesebb, mint 2 százalék volt a zsír, Alexander pedig szénhidrátmentesen táplálkozott, így a cukrot is teljesen elhagyta. Noha mindkét diétának megvolt az az előnye, hogy könnyű követni, mivel csak egy dologra kell benne figyelni, a testvérek egyike sem volt elégedett azzal, amit evett. Alexander ugyan ehetett húst, halat, tojást és sajtot is, de szénhidrátok nélkül mindezek kevésbé voltak élvezetesek, ráadásul mind a gyümölcsöket, mind a zöldségeket meg kellett vonja magától. Bár éhes általában nem volt, folyton fáradtnak érezte magát, és a lehelete is szörnyű volt. Chris sem volt sokkal jobb helyzetben, ő ugyanis szinte sosem érezte magát jóllakottnak, ezért folyamatosan nassolt, és a legtöbb ételt nem tudta élvezni, mivel olaj nélkül kevésbé ízlettek neki.
A diéta végeztével mindketten fogytak, Alexander 4 kg-tól szabadult meg egy hónap alatt, ám egyéb tekintetben egyáltalán nem tapasztalta azokat az előnyöket, melyeket a szénhidrátmentes étrendhez kötnek a szakemberek. Noha, egyes vélemények szerint, a diéta következtében az agy élesebbé válik, Alexander azt tapasztalta, hogy testvére minden szempontból felülmúlta őt e téren, és mint kiderült, a férfi szervezet a diéta során a fehérjék mellett az izomból nyerte az energiát, így a kísérlet végeztével Alexander sokkal gyengébbnek érezte magát, mint előtte. Chris számára is csalódással ért véget a diéta, mert bár neki is sikerült fogynia, a korlátlanul fogyasztható szénhidrátok mégiscsak otthagyták negatív nyomukat a szervezetében.
Összességében a két testvér arra a felismerésre jutott, hogy önmagában sem a zsír, sem a cukor nem okolható a hízásért, és külön-külön egyik sem okoz függőséget, ám a kettő együtt már igen. És ez az, amit az élelmiszeripar is nagyon jól tud, ezért a feldolgozott élelmiszerek között alig találni olyat, amelyben a két összetevő nem együtt, hanem külön-külön lenne jelen. Ha tehát fogyni szeretnénk, a legjobb megoldás, ha minél kevesebb feldolgozott élelmiszert fogyasztunk, mert ezek az ételek egészen másképp hatnak az agyunkra, mint a természetes étkek – a hatásuk, majdnem olyan, mint a kábítószereké -, és nagyon nehéz kibírni, hogy ne együnk belőlük túl sokat.
