Az eredmények egy olyan felmérésből származnak, ami élethosszig figyelemmel kíséri az 1946 márciusában született brit férfiak és nők egy csoportjának testsúlyváltozását, valamint szív- és érrendszeri kockázati tényezőit. Ebből bebizonyosodott, hogy az illető minél tovább élt zsírfelesleggel, annál nagyobb lett nála a későbbi szív- és érrendszeri kockázat – ami elsősorban az érfalak megvastagodásában, a szisztolés vérnyomásérték növekedésében, valamint a cukorbetegség veszélyének növekedésében nyilvánult meg.

A felmérés elsőként mutat rá, hogy azok a felnőttek, akik egy BMI-kategóriányit estek vissza a fogyás miatt – tehát elhízottból túlsúlyossá, vagy túlsúlyosból normális súlyúvá váltak – az életük bármely szakaszában, még visszahízás esetén is csökkentették a szív- és érrendszeri panaszok előfordulását.

A következtetések levonásához összesen 1 273 férfi és nő adatait használták föl, akik az UK Medical Research Council kérdőíves kutatásában (NHSD) vettek részt. A résztvevőket normális súlyú, túlsúlyos vagy elhízott kategóriába sorolták gyermekkorban, majd 36, 43, 53 és 60-64 esztendősen. A szív- és érrendszeri állapotot a nyaki ütőér falának vastagságával (cIMT) azonosították, amivel felmérhető az problémák kockázata.

„Kutatásunk egyedülálló, mivel több mint 60 éven keresztül követte az egyének egészségi állapotát, így a zsírfelesleg való életbeli következményeit figyelhettük meg. Eredményeink alapján bármilyen életkorban hasznos a fogyás, mert hosszú távú szív- és érrendszeri előnyök társulnak hozzá. Ennek megfelelően érdemes támogatni a súlyvesztésre irányuló közegészségügyi stratégiákat” – fogalmazott a kutatást vezető John Deanfield professzor, a University College London munkatársa.