Az édességekkel mindig nehéz a dolgunk az életmódváltásnál. Jól esne egy kis kényeztetés, viszont szigorúak a korlátozások. Mit lehet ez ellen tenni?

Felsoroljuk az édességek fő bűneit és felvázoljuk a jóvátétel lehetőségeit. Lássuk!

Az édességek legfőbb bűne: a mesterséges anyagok.
Bár sokan a cukortartalomra gondolnának, érdemes megtorpanni egy pillanatra. Amikor egy vásárban egy édességes pultot meglátunk, szinte összeszorul a gyomrunk a rengeteg élénk színre festett, természetellenesen tökéletes alakot öltő, émelyítően erős illatú, figyelemfelkeltő ocsmányságoktól. Ezeknek a termékeknek éppen úgy, ahogy az áruházak pénztárainál elhelyezett édességeknek is, a legfőbb célja a figyelem megragadása, a vásárló elcsábítása, a kísértés. Ehhez pedig úgynevezett szuperingerek kellenek, amelyet legkönnyebben a töméntelen mesterséges adalékanyaggal, festékkel és más E-számmal érnek el. Ezzel pedig gyakorlatilag mérget varázsolnak a csábító étkekből. Mindez pedig sokkal nagyobb baj, mint mondjuk az a cukortartalom, amely egyébként az érett gyümölcsökben is megtalálható.

Az édességek központi bűne: a cukor- és szénhidrát- és zsírtartalom.
Így tehát a tápértéktartalmi értékek a szubjektív bűnlajstromunk második helyére szorultak. Cukorra, szénhidrátra, de még egészséges zsírokra is ugyanis szüksége van mindenki szervezetének. Egyáltalán nem szerencsések manapság azok a már-már szénhidrátmentességet kiáltó diéta-elvárások, amelyek sokszor anorexiába, iskolai teljesítményproblémákba taszítják a szerencsétlen tinilányokat. A fogyókúra nem arról szól, hogy mindenki szédüljön ki az asztalából. Nem véletlen, hogy még a cukorbetegeknek szánt diéta is – a mai trendi fitneszedzők ajánlásához képest – magas szénhidrátbevitelt ír elő. Ebbe pedig tervezetten beleférhet akár egy kis minőségi édesség iránti elcsábulás is.

Felmenthetők-e tehát az édességek az örök száműzetés alól?
Mindez tehát azt is jelenti, hogy egyrészt az édesség, mint olyan, nem tekinthető egyértelműen bűnösnek. A valódi bűnt igazából nem az édességek tényleges édes íze, azaz cukortartalma jelenti, hanem az a rengeteg méreganyag, amellyel vonzóbbá próbálják őket tenni számunkra. Ha elfogadjuk, hogy egy valódi gyümölcsből vagy zöldségből készült, természetes úton előállított aszalvány is tökéletes édességet jelent, ha meg tudunk szabadulni a tökéletesség mesterségesen előállított illúziójától, akkor még a legnagyobb fogyókúra mellett is fogyaszthatunk minőségi édességeket, egészséges mértékben.

Dönts te is az aszalványok, aszalt termékek mellett és fogadd vissza az életedbe az édességeket, de csakis minőségi, természet alkotta formában, mértékkel!

Az aszalt szilva fogyasztása megóv a vastagbélráktól

A Bostonban megrendezett Kísérleti Biológia Konferencián a Texas és az Észak-Karolina Egyetem kutatói azzal a felfedezéssel álltak elő, miszerint az aszalt szilva pozitívan képes befolyásolni a mikrobiótát, azaz a bélrendszer mikroorganizmusainak összességét, ezáltal a vastagbélrák kockázatát is csökkentheti.

Amint azt dr. Nancy Turner kutató professzor kifejtette, az aszalt szilva fenntartja a hasznos bélbaktériumokat a vastagbél teljes szakaszán, ezáltal csökkenteni tudja a vastagbélrák kockázatát is. Mint köztudott, a bélcsatornában több billió baktérium él, melyek közül eddig több mint négyszázat sikerült beazonosítani. Ha a bélgyulladás beindul, a baktérium-közösség hirtelen megváltozik, ha pedig ez a gyulladás időről időre visszatér, az a vastagbélrák kialakulását okozhatja.

Dr. Turner hozzátette, hogy az aszalt szilva fenol-vegyületeket tartalmaz, amik különféle módon hatnak az egészségünkre, többek között antioxidánsként is működnek, és így semlegesíteni tudják a szabad gyököknek az oxidáló hatását, ami amúgy a DNS-ünket károsítaná. A szakemberek hipotézise az volt, hogy az aszalt szilva fogyasztása segíti a jótékony mikrobióta megőrzését a bélben, valamint a mikrobiális anyagcsere fenntartását a vastagbélben, ezáltal csökkenteni tudja a vastagbélrák kialakulásának kockázatát.

Mindezt egy kísérlettel kívánták bebizonyítani, mely során patkányok egy csoportjának aszalt szilvát tartalmazó tápot adtak, míg a másik csoportnak hagyományosat, ám ettől eltekintve a két csoport étrendje semmiben nem tért el egymástól.

Ezután a rágcsálók belének különböző részeiből szövetmintákat vettek, és megállapították, hogy az aszalt szilva hatására a Bacteriodetes nevű baktériumtörzshöz tartozó mikrobák mennyisége megnőtt, a Firmicutes törzshöz tartozók mennyisége pedig csökkent a vastagbél végbélhez közeli szakaszán, anélkül, hogy a vastagbél másik végében előforduló arányokat érintette volna. A kontrollcsoportnál ez a változás pont fordítva történt: a Bacteriodetes aránya csökkent és a Firmicutes aránya nőtt az adott szakaszon.

Emellett az is kiderült, hogy az aszalt szilvát fogyasztó patkányoknál jóval kevesebb elváltozás volt megtalálható a vastagbél és a végbél hámján, amik egyébként a legkorábbi látható előjelei annak, ha valakinél rákos megbetegedés van kialakulóban.

Ezekkel az eredményekkel a kutatók már alátámasztottnak érezték előzetes feltevésüket, miszerint az aszalt szilva képes védelmet nyújtani a vastagbélrák ellen, ezért a jövőben arra készülnek, hogy embereken is elvégzik a kísérletet, hiszen nagyon fontos lenne minél előbb tudatosítani a szélesebb közönségben is, milyen jótékony hatásai vannak ennek a viszonylag könnyen beszerezhető élelmiszernek.